Megcsinálták a bulit – Argo 2.
Árpa Attila tizenegy év után állt elő az Argo folytatásával, melyben Balog Tibi bandája újabb megbízatást kap, és a hatalmas summa, meg persze a malibu-i álomnyaralás reményében újra belevetik magukat a bűnözésbe. A film százötvenezres nézőszámot ért el a mozikban, ezzel rekordot állítva fel a tavalyi évben.
A történet szerint a japán maffia rá akarja tenni a kezét a világ első floppy lemezére, amely egy olyan programot tartalmaz, amit egyetlen tűzfal sem tud megállítani, ezt pedig Magyarországon, a Nemzeti Múzeumban őrzik. János szan (Kulka János) kapja a feladatot, hogy megszerezze a lemezt, aki ezzel Balog Tibiéket bízza meg, miután a Tejesembert (Oszter Sándor) a film elején félresöprik. A frissen szabadult Tibi (Kovács Lajos) azonnal összeverbuválja a társaságot, a már-már burleszkbe illő Bodrit (Scherer Péter), a tahó Tysont (Kiss József) és a hátborzongató Pszichót (Bicskey Lukács), ám szinte már az első adódó alkalommal problémába ütköznek: a modern technika vívmányai (laptop, pendrive) kifognak rajtuk. Erősítést egy matematika és számítástechnika tanártól kapnak, aki segít nekik betörni a Nemzeti Múzeumba. Eközben Tibi régi ellenfele, a cigányvajda, Hangyás Dzsoni (Nagypál Gábor) mindenáron meg akarja bosszulni testvére halálát, és embereket állít Tibire. János szan valójában csak csalinak használja a suta csapatot, de terve nem úgy sül el, ahogy szeretné, és Tibiék meglépnek a lemezzel. Ezt követően a japán maffia és a cigány vajda is üldözőbe veszi őket, a véres összeütközés pedig elkerülhetetlennek látszik.
Ez a film alapvetően nem rossz. Hibái persze vannak, és talán egy kicsit kuszának tűnhet a Guy Ritchie-Tarantino-Kusturica jegyek keveredése, de összességében egy élvezhető alkotás, megfelelő színészi játékkal.
Társadalomkritika is akad itt nem kevés, és bizony mindenki terítékre kerül. Jó vígjátékhoz méltóan a film természetesen politikailag inkorrekt; a tuskó, szélsőjobber Tyson éppen úgy megkapja a magáét, ahogyan a lagzira készülő, óriási fuxokkal felszerelt roma társaság. Komikus jelenetekből sincs hiány, vegyük csak például, amikor a cigányok egy Tigris-tankkal átvonulnak a szlovák határon, vagy amikor a nindzsa Kulka János egy gémeskút tetején párbajozik Bicskey Lukáccsal.
A rengeteg filmes utalás szerintem koránt sem ront az élményen, melyet megteremt az alap koncepció, és valljuk be, a poénok többségében nagyon is ülnek. Különös fénypontja a filmnek a szinte folyamatosan japánul beszélő Kulka, akinek bizony ez a szerep is jól áll. A suttyó, csetlő-botló banda káromkodás-cunamija feltehetően nem mindenki számára lesz elfogadható, így inkább csak azoknak ajánlott, akik látták az első részt és elnyerte a tetszésüket, illetve a középszerű akció-vígjátékra nyitott, magyar filmet élből nem elítélő nézőknek.
Eredeti megjelenés – Filmaddict