Vadászidény

– Ugyan már, Drágám, tudod, hogy itt soha semmi sem történik! Apa beköszönt, mikor vadászni ment a barátaival, ezt leszámítva nem történt velem semmi. Dög unalom van. Bárcsak itthon lennél már! – búgta a kagylóba Daisy Thomson.

– Te is hiányzol, Kincsem! Halálosan fárasztó volt ez a nap is, alig várom, hogy otthon legyek melletted. De mi ez a hangzavar a háttérben? – kérdezte a vonal túlsó végén Alex Thomson.

– Óh, csak a szomszéd Taylor-ék, tudod, a szokásos szombat esti balhé! Megint. Elmaradhatatlan. A pasi folyton félrelép, a nő meg revansot vesz, ördögi kör. Ők tudják, de nem értem, miért nem válnak el. Várj csak! Úgy hallom, a feleség most túl messzire ment.

– Szívecském, ez nem a te dolgod! Ne is figyelj oda rájuk! Inkább készíts nekem valami finomat mire hazaérek, rendben? Imádom a közepesen átsült steakedet jó sok hasábbal. Halló? Szívem?

– Nos… Most inkább valami meglepetéssel készülök a számodra, Drágám! Olyan lesz, amitől garantáltan tátva marad a szád. Már alig várom, hogy megérkezz.

– Jujj, igazán felcsigáztál. Sietek haza. Csók édes!

Daisy elmerengve tette le az ódivatú kagylót.

– Nagyon is meg fogsz lepődni, Kedvesem! – levette a falon függő duplacsövű sörétes puskát, majd komótosan csőre töltötte – De előbb elbeszélgetek Mrs. Taylorral.

(A fenti történetet ez a kép ihlette – Forrás: Talentum Mobile – a tehetség mindenkié)