Minden éjjel
Minden éjjel egy kicsit meghalunk
S én csak remélni tudom,
Hogy jelenléted vonzó oltalom
Lehet a dermesztő álomszakadék szélén,
Hol emberlétem émelyítő mélysége
Mágnesként vonz a mélybe,
Miközben irgalomért fohászkodom.
Legyek bár tékozló halandó
Vagy múló könnyű szeszély,
Éjjelente egy vagyok a sok közül,
Ki téged arra kér,
Hívj életre, hívj újra létre,
Hadd szülessek újjá reggelente.
Még ha ismét meg is kell tennem
Az elkövetkezendő éjjelen.
~ Megjelent A 6.25-ös járat nyitó verseként 2015-ben ~