Cseresznyefák árnyékában
Cseresznyefák árnyékában ülve
Pitypangok szárából fontalak meg.
Erősnek fontalak, megtörhetetlennek,
Délcegnek és erősnek.
Lelked fonalai selymesen simultak,
Ujjaim közé fonódtak,
Ragaszkodtál hozzám,
S én örömmel alkottalak tovább.
Máskor görnyedve, könyvek fölött
Könnyekből formáltalak örök
És időtlen pillanattá.
Lehettél volna másé is,
De az enyém voltál.
Magamnak alkottalak, hogy minduntalan
Megleljem benned, mi szívem
Örök kíváncsisága.
Rajzolhatnálak könnyűszerrel papírlapra
Puha ceruzával, áhitattal
Kontúrjaid elütnének minden más
Irkafirkától.
Összegyűrhetnélek és kidobhatnálak,
Ha nem tetszenél, újrarajzolnálak.
De vonalaidat szívem vezette a lapokon,
S ezáltal a legszebbek, mit művész alkotott.
Cseresznyefa árnyékában leltem meg
Mi szívemnek azóta a legkedvesebb.
Engedhetném, hadd menjen,
S örökké bánnám e tettem.
Megalkottalak.
Magamnak. Nem másnak.
Virágzó cseresznyefák árnyékában
Azóta is megtalállak.
