MAJOMINVÁZIÓ GIBRALTÁRON
Ha van, amit nem érdemes kihagyni egy Dél-spanyolországi nyaralás alkalmával, akkor az Gibraltár.
A városállam az Egyesül Királyság fennhatósága alá tartozik, ezért a határ átlépésekor személyigazolvány vagy útlevél bemutatása kötelező.
Az első látványosság a már messziről látható, 425 méter magas Tárik-hegy, vagyis a Rock of Gibraltar. Nevét Tárik arab vezérről kapta, aki 711-ben itt kezdte meg Hispánia meghódítását.
A határ átlépésekor egy hosszú sík terep tárul elénk. Itt található a világ legkisebb kifutópályája, mely keresztben szeli át az utat a gyalogos és autós forgalomban. Felszállásakor vagy a landolás közben leállítják a forgalmat. A repülők fel- és leszállása érdekes élmény ilyen távolságból.
Már az első lépések során észrevehetjük, hogy nem Spanyolországban vagyunk, hiszen az első sétány Winston Churchill nevét viseli, és azonnal elhaladunk egy piros telefonfülke mellett is. A kifutópálya után beérünk a városba, ami jellegzetes brit hangulatot áraszt, de persze felfedezhetőek spanyol jellegzetességek is. A hivatalos nyelv az angol, de sokan beszélnek spanyolul is. A pénznem gibraltári font, de néhány árusnál elfogadnak eurót is. Vigyázzunk az euróval, mert elég rosszul váltják!
Mi azonnal átvágtunk a városon és célba vettük a hegyet. Van lehetőség felvonóval is eljutni a csúcsig, de gyalogosan is neki lehet vágni. Mi természetesen ezt választottuk, mert szeretjük a kalandokat (és nem szívesen fizetünk ki kb. 4700 forintnak megfelelő fontot ezért a könnyebbségért) 🙂 Ezen kívül ott vannak a szervezett buszos utak, ezekkel szintén fel lehet jutni.
A már-már fájdalmas út során rengeteg szép momentumot láttunk, és több majom is csatlakozott hozzánk, vagy éppen akadályozták a továbbhaladásunkat 🙂 Számomra különösen szórakoztatóak voltak a kis makákók, ahogy kergetőztek, játszottak egymással. Aki fél tőlük, az mindenképpen legyen óvatos, mert különösebben nem rázza meg őket az emberek közelsége, hozzá vannak már szokva, és kifejezetten szeretnek táskákat vagy bármi élelemnek tűnő tárgyat zsákmányolni. Érdemes a telefonokra és a napszemüvegekre is fokozottan ügyelni. Ottjártunkkor éppen egy esküvőt tartottak, amikor az egyik kölyök majom megszerezte a menyasszonyi csokrot, elfutott vele, majd lelkesen tépkedte, eszegette a virágokat. De persze nem sokáig volt nyugta, mert a többi kölyök mindenáron meg akarta szerezni tőle. Ebből kimondottan szórakoztató jelenetek születtek az üveg kilátónál, ahol a lábunk alatt le lehet látni a tengerig.
Itt már úton-útfélen majmokba botlottunk, akik nem kifejezetten foglalkoztak velünk, de ha pózolni akarunk velük, arra figyeljünk, hogy sunyi módon rámozdulnak a táskára; még a kicsiknek is van ereje lerántani a vállunkról.
Bár az út nagyon megerőltető volt, a látvány kétségkívül mindent megér. A legmagasabb pontról már Afrika partjait is látni. A táj megnyugtató szépsége, látványossága nem csak a csúcson, de a felfelé vezető úton is feltölti, kikapcsolja az embert. Március elején mentünk, és bár a reggelek hűvösek, napközben a hegyen is elég egy rövidnadrág és egy póló az erős napsütés és a páratartalom miatt. Állítólag 19 fok volt, szerintem meg 26 🙂
Lefelé haladva szintén érdemes résen lenni, de nem csak a látnivalók miatt, hanem a talaj változatossága miatt is. Eltérő felszínű szakaszok váltják egymást, homokos, sziklás, gazos, ezért jobb a lábunk elé is nézni.
Persze le sem tagadhatnánk, hogy brit földön jártunk, hiszen ottlétünkkor egy könnyed, pár perces záporban is volt részünk 🙂 Ez már csak így megy.
Ebben a rövid videóban bemutatom a legjobb pillanatokat, hogy te is átérezd az kirándulás hangulatát: