Házasságtörés

 

– Adjon még egy duplát! – Viktor már a negyedik konyakot töltötte magába a második kerületi füstös kocsma alagsorában. Az esküvője óta nem járt ezen a helyen, de most érezte, ki kell engednie a fáradt gőzt. Négy éve voltak házasok Szilviával, és bár az elején nagyon harmonikus volt a kapcsolatuk, soha sem gondolta volna, hogy egyszer idáig jutnak. A felesége csalja őt, ebben biztos volt. Az utóbbi egy év maga volt a pokol, elhidegültek egymástól, a neje rendszeresen elutasította férje közeledését, már nem kívánta őt. Szereti még? Már nem volt biztos benne. Viktor érezte, hogy a nő már nem akarja ezt a házasságot, de a saját érzéseivel sem volt teljesen tisztában.

 

A zenegép egy szomorú angol nyelvű dalt játszott éppen, s Viktor úgy érezte, ez akár róla is szólhatna. Felhajtotta az italt, fizette a cechet, s kilépett a romkocsma ajtaján. Későre járt, már régen lenyugodott a nap, és a levegő csípni kezdte konyaktól pirospozsgás arcát.

 

Szilvia egy a harmincas éveiben járó, magas, kecses, magára és a környezetére igényes nő volt. A lakásukat mindig rendben tartotta, erre Viktor mindig is büszke volt. Mi történhetett az elmúlt egy évben, amiért a nő ennyire eltávolodott tőle? Régen mindig meleg vacsorával várta, és szépen kicsinosította magát, mire a férje hazaért a munkából. Aztán egyszer csak valami megváltozott. Viktor úgy érezte, mindent megtett a házasságukért, de a mai napon feladta. Végleg elvesztette a reményt.

 

Napok óta figyelte Szilviát. A nő titokzatos telefonhívásokat intézett, és – bár azelőtt soha sem tett volna ilyet – megnézte a nő híváslistáját. Egy Murai nevű fickóval többször is beszélt, de szinte mindig csak másfél-két percet. Ki lehet ez a Murai? Azelőtt soha sem hallott róla Szilviától vagy a barátaitól. Eluralkodott rajta a kétségbeesés.

 

Viktornak hozzáférése van a neje bankszámlájához. Nem gondolta volna, hogy egyszer erre fog vetemedni, de pár napja rendszeresen figyelemmel kíséri a tranzakciókat, terheléseket és jóváírásokat egyaránt. Két nappal ezelőtt a felesége több mint 300 ezer forintot vett le a számlájáról, és neki erről egy árva szót sem szólt. De mire kellett neki ez a hatalmas összeg? Az első gondolata az volt, hogy valami adóssága lehet, viszont arról ő is tudomást szerzett volna. A másik lehetőség, hogy kölcsönadott valakinek, de azt biztosan elmondta volna neki, nem titkolná. Tehát csak egy dolog lehet: a szeretőjével le akarnak lépni a városból, sőt talán az országból is. „Mocskos cafka!” – mérgelődött magában, miközben nagyot szívott a cigarettába.

 

Az egyik kereszteződésben lelépett az útra, és a balról érkező autós hatalmas dudálás kíséretében tövig nyomta a féket. Fél méterre állt meg a férfi előtt. A sofőr szitkozódott, és idióta részegesnek nevezte, de ez sem érdekelte Viktort, kezével intett, és ment tovább. Ahogy közeledett a lakásához, újabb cigarettára gyújtott, és kezével kitapintotta az övére csatolt pisztolyt. Ennek véget kell vetni, határozta el magát. Tudta, hogy meg kell ölnie Murait, minden problémája okozóját.

 

Akkor győződött meg erről, amikor múlt kedden követte Szilviát. A nő megállt egy gyorsétterem előtt. Az épület szomszédságában egy utazási iroda, másik felén egy négyemeletes társasház állt. Nem kellett sokat várnia, máris megjelent egy elegáns férfi, az lehetett Murai. Viktor a visszapillantóból figyelte az eseményeket. Keze ökölbe szorult, mikor meglátta, hogy a férfi gyengéden megérinti a nő hátát. Eleget látott. A telefonhívások, a számlamozgás, a bájolgás… Ebből elég! Őt nem verheti át senki, s ha kell, Szilviával is végez. A testeket felgyújtja, majd elássa az erdőben. Így majd nem tudják beazonosítani a kilétüket, ha ugyan rájuk bukkannak.

 

Viktor annak ellenére, hogy több pohár konyakot is elfogyasztott, nem tűnt igazán ittasnak. Mozgása jól koordinált volt, külsejét rendbe szedte. A bejárati ajtóban még gyorsan megigazította zakóját, és beletűrt sűrű rövid, fekete hajába. Mély levegőt vett, és lassan kinyitott az ajtót. Belépett. Bízott benne, hogy a felesége még itthon lesz, hogy még nem lépett le a szeretőjével. Szereti még? Már nem. Sokkal jobban tombol benne a felszarvazott, megalázott férj gőgje, és megbocsátásnak helye nincsen. Már nincsen.

 

– Drágám, végre megjöttél! – kiáltott ki a hálóból Szilvia. – Gyere be! Mutatni akarok valamit.

 

Viktor agyán végigfutott a gondolat, hogy talán az a szemét Murai is itt van a lakásban, és most akarják bejelenteni, hogy itt a vége. Belépett a hálóba. A szoba közepén, a dohányzóasztalon papírok hevertek, mellette ült Szilvia a barna bőrfotelben. Invitálta férjét, hogy helyezze magát kényelembe, és hallgassa meg a mondanivalóját. Viktor azonban nem mozdult, meredten bámult a nejére.

 

– Nincs szükség a kedvességre. Mindent tudok. Tudom ki az a Murai, tudom, hogy találkozgatsz vele – terítette ki lapjait a férfi.

– Drágám, nem tudom, hogyan tudtad meg, de én nem így terveztem! Meglepetésnek szántam.

– Igazán kedves tőled. – Hátra nyúlt, kivette a pisztolyt, és egyenesen Szilvia arcára emelte.

– Viktor, mi… mit csinálsz? – dermedt le a nő.

– Arra gondoltam, hogy megbocsátok neked, de nem fog menni, sajnos nem megy, pedig szeretném. Ne aggódj, a szeretőd is hamarosan követni fog! – majd meghúzta a ravaszt.

 

A homlokán hatolt be a golyó, s kifröccsenő vére permetszerűen beborította a bőrkanapét, a fehér szőnyeget, de még a narancs árnyalatú dekorfüggönyre is jutott belőle. Élettelen teste úgy terült szét, akár egy megunt rongybabáé. Viktor igyekezett elnyomni a feltörekvő fájdalmat, ugyanakkor elégedettséget is érzett. Megkönnyebbült, de tudta, hogy még Murait is el kell intéznie. Fáradtan rogyott a másik bőrfotelbe halott felesége mellé. Így ültek ketten egykor meghitt otthonuk hálójában. Ekkor tűnt fel neki az asztalon heverő papírköteg, s kezébe vette a dokumentumokat. Prospektusok, katalógusok, Egyiptom csodás világa, valamint egy két fő részére szóló 10 napos nyaralás, teljes ellátással. Névre szóló repülőjegyek, Kővári Viktor és Kővári Szilvia részére. Rajta az ügyintéző neve és aláírása: Murai László, Travis utazási iroda, Budapest. Végül egy rózsaszín virágmintás levelet talált, melyen egy rövid üzenet állt: Boldog házassági évfordulót, Szívem! Remélem, ez a nyaralás majd mindent rendbe hoz közöttünk. Szeretettel: A Te Szilviád.